Nem tudom ti hogy érzitek magatokat mostanában, de bennem és körülöttem mély eseményeket, lelki kríziseket látok. Hallgatom, hogy egyedül kell megoldani, felállni, mert csak magunkra számíthatunk, csak akkor erősödünk, ha egyedül vagyunk képesek túljutni az akadályainkon. Persze, igaz, hogy magadnak kell beszívnod a levegőd, de biztos, hogy magányra kell ítélni magad? Biztos, hogy jó gondolat az, hogy akkor kapcsolódom másokhoz, ha már készen leszek? Mivel? Mikor? Lehet, hogy az év azt szeretné megtanítani nekünk, hogy segítsünk egymásnak, megmutassuk a gyengeségeinket is, nyissunk egymás felé. Az emberek félnek egymástól, nem bíznak a másikban, félnek az elköteleződéstől, de hát hogyan jövünk ki a gödörből egyedül? Nem könnyebb, ha kérünk segítséget és kihúznak? Tény, hogy a saját erőddel fogod felhúzni magad a kötélen, de szerintem kell az a Másik Ember, aki tartja, amíg kijössz. Aztán megölelve megköszönöd és, ha együtt megyünk tovább, újabb helyzetekben, újra tudunk segíteni, támogatni egymást! Mi a véleményetek?
